Büszkék vagyunk Szendére és Dávidra, hogy az idei tanévet Budapesten a Vakok Iskolájában kezdték el. Két nagyon intelligens, karakán, kreatív látássérült fiatalról van szó, akik az itthon oktatási rendszerben csak elkallódtak volna.
Így esélyt kapnak ahhoz, hogy – sok szorgalommal, kitartással és még több segítséggel – teljes életet élhessenek: szakmával, érettségivel, egyetemi diplomával, perspektívával. Nem lesz könnyű sem nekik, sem az itthon maradt családoknak. Igyekszünk mellettük állni, mindenben segíteni őket.
Hálásak vagyunk a Magyar Látássérülteknek Magyar Iskolát Alapítványnak és Sulyok Péternek, hogy mentorai lesznek a gyerekeknek. Köszönjük a Vakok Iskolája vezetőségének a hathatós segítségét, külön köszönjük Somorjai Ágnes igazgatónőnek és Szemerei Éva szakmai vezetőnek a folyamat végigkísérését. Köszönjük a Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat rugalmasságát.
Szende és Dávid: sok-sok erőt, kitartást kívánunk nektek! Nem lesz könnyű, de ismerünk benneteket, tudjuk, hogy az itthon látott/tanult gyalogjáró paraszti ésszel, kitartással, természetes intelligenciával, megküzdési mintákkal és sok humorral mindent meg fogtok tudni oldani. Ha véletlenül még sem sikerülne minden, hát ott vannak a tanárok, pedagógusok, nevelők és minden rendű és rangú tanult felnőtt, akik majd segítenek nektek. A munkának mindig eredménye van, a szorgalom meghozza gyümölcsét. Szende meg is ígérte, hogy “visszajövök én és tanár lesz belőlem”. A szaván fogjuk.
