Az elmúlt héten Magyarországon voltunk szakmai úton, tanulságos, sűrű volt a programunk. Vendéglátóink őszinte kedvessége, támogató szándéka, baráti figyelmessége megható volt, hálásak vagyunk mindenért.
Az öt napos tanulmányúton EMLE vezetőségével tartott Ferencz Gizella gyógypedagógus, utazótanár, aki jelenleg a Hargita megyei (és nem csak) látássérült gyerekeket és pedagógusokat, szülőket segíti szakmai tanácsokkal, gyakorlati útmutatókkal. Ugyancsak részt vettek a szakmai úton Szakács Anita és Lőrincz Annamária gyógypedagógusok, köszönet nekik az őszinte érdeklődésért és kitartásért.
Ellátogattunk a Budapesti Vakok Iskolájába (teljes nevén: Vakok Óvodája, Általános Iskolája, Szakiskolája, Készségfejlesztő Iskolája, Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézménye, Kollégiuma és Gyermekotthona), a délelőtti órákban Szemerei Éva, a Módszertani Központ vezetője fogadott egy részletes és átfogó bemutatót tartott az egész intézményről, történetéről, felépítéséről, működéséről, sikereiről és a jelen kihívásairól, a diákokról, a mindennapokról.
Ezután meglátogattuk a Szakiskola és Készségfejlesztő Központot, a kosárfonó és a fazekas műhelyt, a Kollégiumot, az Általános Iskolában találkozhattunk dr. Szombati Zsigmondnéval, aki bemutatta többek között az AtoMol didaktikai eszközt, amely lényegében egy molekula modellező eszköz a kémia tantárgy tanításához látássérülteknek és látóknak egyaránt. Köszönjük Panni, maradandó élmény volt!
Meglátogattuk a Halmozottan Sérültek Tagozatát is, mely jelen esetben a súlyos fokú látássérülés és értelmi sérülés olyan sajátos állapotot eredményez, ami speciális eszköztárat és módszereket kíván meg, valamint a gyerekek nem képesek egykorú társaikkal együtt haladni az ismeretszerzésben. A Módszertani Központban alkalmunk volt betekinteni egy látásfejlesztő és tréner munkájába is, majd megismerkedhettünk egy mindennapi tevékenységeket oktató szakemberrel is, aki nagyon sok akadálymentes eszközt mutatott nekünk: a hangot adó fogkefe, a beszélő mérleg, a könnyen és biztonságosan használható zöldségdaraboló, a Braille-címkéző, a közlekedés és tájékozódás oktatásában hasznos 3D nyomtatott utcaképek, és még sok egyéb olyan eszköz, amely segíti a vak és látássérült gyerekek és felnőttek mindennapjait. Köszönjük szépen Somorjai Ágnes igazgatónőnek az egész napos vendéglátást, köszönjük a biztatást, a ránk áldozott időt, a sok szakmai tanácsot!
Ellátogattunk a BULÁKE Szem(l)életmód Rehabilitációs Központba is, Mikola Gyöngyvér szakmai vezető és rehabilitációs szakember fogadott, egy funkcionális látásvizsgálaton vehettünk részt. Köszönet érte!
Ugyancsak aznap alkalmunk nyílt találkozni az MVGYOSZ (Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége) vezetőségével: dr. Nagy Sándor elnök úrral, dr. Nagyné Berke Mónikával, Németh Orsolya szakmai vezetővel, Puskás Anett ifjúsági referenssel, és Móni Imolával, az MVGYOSZ egyik gyógypedagógusával. A hosszabb és kötetlen beszélgetés során egy együttműködési megállapodás született az MVGYOSZ és az EMLA között, aminek nagyon örvendünk. Ugyancsak egy kötetlen és családias munkavacsorán vehettünk részt az MVGYOSZ vezetőivel és munkatársaival, ahol megismerhettük a nagyszerű és szerény Luboš Zajíc urat, a csehországi vakok országos egyesületének elnökét és kedves feleségét. Az elnök úr barátságos, közvetlen és kommunikatív volt, érdeklődően és értően hallgattuk meg egymást. Annak ellenére, hogy azt az intézményrendszert, ami Csehországban és Magyarországon már sok évtizede működik, az EMLE csak ezután fogja kiépíteni, az alapvető elképzeléseink, szakmai érveink, céljaink, és sokszor a megvalósítási stratégiáink nagyon hasonlóaknak bizonyultak.
A “KILÁTÁSSAL A JÖVŐ EURÓPÁJÁRA – Jógyakorlatok és kihívások a látássérült gyermekek és fiatalok oktatási inklúziójában” című konferencián magyar és európai szakemberek tartottak előadásokat. Jó volt részt venni, jó volt beszélgetni, vitázni, meghallgatni a gyakorló szakembereket.
Látnunk kellet, hogy a román speciális tanügy komoly hendikepje, hogy azokat a problémákat még fel sem ismerte, amelyekre az európai szakemberek már rég többrétegű, megnyugtató és széles körűen használható válaszokat adtak. Messze áll az ország pedagógiai közfelfogása az inklúzív oktatástól, hiszen az integrált oktatás (az inklúzív oktatás előfeltétele) megvalósításának szakmai alapjai is bántóan hiányoznak. Ugyanakkor látjuk a perspektívát, tudjuk, hogy a magyarországi vagy más európai speciális (jelen esetben “vakos”) módszertani központokban, iskolákban, tudományos műhelyekben, óriási tapasztalat és ismeretanyag gyűlt fel, melyet szükség szerint megosztanak velünk és a majdani szakembereinkkel. Nagy reményekkel, hittel és tenni vágyással jöttünk haza: minden gyerek a legjobbat érdemli!
Köszönet Somorjai Ágnes igazgatónőnek, Szemerei Éva szakmai vezetőnek, az állandóan alkotó és szenvedélyesen oktató Panninak, Mikola Gyöngyvér szakmai vezetőnek, dr. Nagy Sándor elnök úrnak, Nagy Orsolya szakmai vezetőnek, Luboš Zajíc elnök úrnak, és még nagyon sok barátunknak, hogy ott lehettünk, hogy tanulhattunk, hogy erőt meríthettünk. Köszönet érte!
