Örvendtünk, amikor meghallottuk. Pedig tudtuk, hogy nagyon ügyes. Tudtuk, hogy óriási lexikális tudása van. Azt is, hogy már több Biblia-ismeret vetélkedőt megnyert, országos szinten is. Tudtuk, hogy ritka memóriája van, hogy szokva van a megmérettetésekhez, hogy szorgalma tiszteletre méltó, hogy elkötelezett, hogy mindezek ellenére egy érzékeny, életvidám, kifinomult humorérzékű fiatalember. 

De arra nem gondoltunk, hogy éppen legelső lesz. A megmérettetésnek ez egy figyelemre méltó szintje. A Kolozsvári Protestáns Teológia Intézet nem szokott könnyű felvételiket hirdetni. Nem is teheti meg, nem mindegy, kikből lesznek teológusok, papok, lelkipásztorok, vallástanárok, spirituális elöljáróink. Nem mindegy, kikhez fordulunk egy-egy jó tanácsért, jó szóért, lelki – testi segítségért, támaszért. Kérdeztem tőle, hogy milyen volt a felvételi? “Nagyon jól éreztem magam végig – mondta – olyan volt, mint egy kirándulás”. És hosszú perceken keresztül mesélte, hogy milyen helyzetgyakorlatokon, improvizációs megmérettetéseken, lexikális tudáspróbákon mentek át. Kovács Tamás 9.94 érdemjeggyel, elsőként jutott be a Kolozsvári Református Teológiára. Egy modellértékű életút dicséretes állomásának vagyunk tanúi: a koncentrált szorgalom, a lemondás, a családi áldozatok meghozatala, a szeretet, a bizalom, az egymásra figyelés minden esetben meghozza gyümölcsét.

Kedves Kovács Tamás, az Erdélyi Magyar Látássérültekért Egyesület vezetőségi tagja, kollégánk és barátunk: szívből gratulálunk ehhez az eredményhez! Isten áldását, jó eredményeket kívánunk a továbbiakban. Mert – Esterházyval szólva – bizonyos szint fölött nem megyünk bizonyos szint alá.