Vizuális ajándék

Június 8-án a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeumban időszakos kiállítás nyílt Katona Lajos sajátosan újszerű szobraiból. A kiállítás két hónapon keresztül lesz látogatható. Az Erdélyi Magyar Látássérültekért Alapítvány kezdeményezésére létrejött tárlatot Berze Imre szobrászművész nyitotta meg, az esemény színvonalát Endes Ábrahám Ákos, többszörösen díjazott vak versmondó és az ugyancsak látássérült Nagy Csengelle fellépése emelte. Az esemény házigazdája Miklós Zoltán múzeumigazgató volt.

 

 

Katona Lajos kilenc éves korában egy robbanásos balesetben elvesztette a jobb karját és az egyik szemét, a baleset szövődményeként 18 éves korára teljesen megvakult. Vakon végezte el közép- és felsőfokú tanulmányait, filozófiát, pedagógiát és történelmet tanult a Babes-Bolyai Tudományegyetemen. 1968-tól 2003-ig a Látássérültek Kolozsvári Líceumában tanított, többek között mértant az V-VIII. osztályos tanulók számára.

Harminchárom esztendő alatt, 1975-től egészen 2011-ig több mint harminc szobrot készített, a székelyudvarhelyi tárlaton ezeknek egy részét tekinthetik meg az érdeklődők.

 

Azt gondolhatnánk, hogy szobrait elsősorban vakoknak és gyengénlátóknak szánta. Ez nem így van. “Sokan azt gondolják, és ezt velem is közlik, hogy a plasztikáimat látássérültek számára alkotom. Mindég elmagyarázom, hogy ez nem így van. Én arra vagyok kíváncsi, hogy miként látják, érzékelik munkáimat a látók. Az elemzés csak akkor lehet teljes, ha valaki vizuális érzékelés alapján is megvizsgálja és leírja, milyenek a plasztikák.” (Katona Lajos, Vak Szobrász?!  Székelyföld, XIII. Évfolyam 4. szám. 2009.)

 

Arra a kérdésre, hogy vajon hogyan tudta legyőzni az adott körülményeket – hiszen nem csak teljesen vak, hanem a jobb keze is hiányzik -, azt válaszolta, hogy “alkotni minden körülmény között lehet”. 

Katona Lajos egyfajta kísérletnek tekinti alkotói munkáját: “Ezek a munkák azzal a céllal készültek, hogy egy gyógypedagógiai jelenséget próbáljak ki. Munkámban az vezetett, hogy kizárólag tapintásos érzékeléssel, a látás kizárásával milyen formákat lehet előállítani, hogy ezt a műszaki kifejezést használjam – hogyan lehet azt elérni, hogy vizuálisan értelmezhető formák jöjjenek létre. Lassan dolgozom, így munkáim nagyon lassan születnek meg. Nagyméretű nyersanyagot választok ki – legalábbis az utóbbi időkben -, az eredeti, kezdeti gondolatot, ideát kísérlem megvalósítani, a formák közben alakulnak, de maga a nyersanyag is ad ötletet és elég hosszú időn keresztül munkálom a fát addig, amíg a formarendszer létrejön. A formákon látni lehet, hogy vannak jól felismerhető formamotívumok, de nagyon sok a spontán szerkezet.

 

Nagyon sok esetben maga a faanyag is ötletet ad. Általában úgy vésem a fát, hogy tiszteletben tartom annak szerkezetét. A szálak mentén faragok. A formákba beleviszek olyan elemet, amelyek kifejezetten jól felismerhető részletek. Ezek az ember testrészei, vagy maga az ember egészében. Ugyanis ez a forma teljesen hozzáférhető számomra. Jelentős az a gondolat is, hogy az ember a legfontosabb formakincs. Ez mindenkit érdekel.”

“Intuíció és valamiféle belső indíttatás végeztette velem az alkotói munkát” – vallja az egyik könyvében. Szobrai erős hatást keltenek, erő és alázat sugárzik belőlük, filozofikus kérdőre vonás, harmónia és szeretet. A kézzel látó vak alkotó munkái csodálatra méltóak, a sokunk számára megmagyarázhatatlan belső látása, a víziókhoz való erős ragaszkodása (egy-egy szobor több évig készült), a tanulásra és változtatásra való hajlandósága, a kitartása, a kreativitása utánozhatatlan. Berze Imre szobrászművész szavaival élve: vizuális ajándékot kaptunk tőle, szobrai “személyes késztetésből fakadóan faragott autonóm üzenetek”.

 

Köszönjük a Katona családnak a hagyatékot, köszönjük a Haáz Rezső Múzeumnak, hogy két hónapig otthont adott az alkotásoknak. a személyes késztetésből faragott autonóm üzeneteknek. Köszönjük a múzeum munkatársainak az aprólékosságot és professzionalizmust, a méltó bemutatását a szobroknak. Köszönjük Pál Blanka és Gagyi Balázs külsős munkatársainknak a segítséget, nélkülük nem jöhetett volna létre ez a tárlat.

 

Ajánljuk mindenki figyelmébe ezt az unikális kiállítást, hiszen ez tényleg egy vizuális ajándék!