Nyilvánvaló tényként lehet kezelni azt, hogy a világ olyan, amilyennek létrehozzuk. Mi emberek, ahogy az összes létező dolog a világban, létrehozói és alakítói vagyunk a jelenvalóságunknak, és nem csak térben és időben vagyunk jelen, hanem azok minőségét is meghatározzuk. Egyszerűen belátható ez a kijelentés, ha arra gondolunk, hogy lenni nem más, mint valamilyennek lenni. És ez a “valamilyenség” a létezés minősége. Semmi sem létezhet, hogy ne lenne valamilyen minősége. Az embernek is van minősége, valamilyensége, ahogy minden egyes, általunk érzékelt, használt, vágyott, megvetett, szeretett, féltett tárgynak, dolgoknak, személynek vagy akár fogalomnak is.
Ha jót teszünk, a világ jelenvalóságának állapota javul.
Ha rosszat teszünk, a jelenvalóságunk, a minket körülvevő létezésünk minősége romlik.
Tetteink egyszer sem elszigetelt, egyedülálló történések, melyek csak úgy megtörténnek, hanem egy oksági összefüggés szigorú és tagadhatatlan részei, melynek elején minden esetben ott áll(hat) egy egyéni döntés: “mit akarok?” Ez még akkor is igaz, ha legtöbbször csak sodródunk az eseményekkel, reakcióink legtöbbször ösztönösek és emotívak: a morális döntés lehetősége (tetteink minőségének egyéni meghatározása) minden esetben adott. Képesek vagyunk döntésinkkel és tetteinkkel elindítani, és megállítani egy jó vagy rossz dolgot (oksági láncot) a világban. Tehát egyértelmű, hogy sok jó (minőségű) tett jóvá teszi valóságunkat, a sok rossz vagy gonosz döntés eredménye rosszá és gonosszá teszi azt.
Az ember nem az intelligenciája, hanem a morális érzéke miatt kitüntetett létező: képes formálni és deformálni jelenvalóságát.
Kép: RMCSSZ közösségi oldaláról
A világ több, mint 200 országában és régiójában több, mint 40 millió cserkész fiatal és felnőtt tevékenykedik. Körülbelül 500 millió ember cserkészkedett, akik között jeles, híres személyek is szerepelnek, mint pl. John F. Kennedy, Harrison Ford, Paul McCartney, Bill Gates, Sík Sándor, Sinkovics Imre, Göncz Árpád, Mádl Ferenc és sokan mások. Mindez egy kísérleti jellegű táborral kezdődött 1907-ben, amit Robert Baden Powell szervezett.
Erdélyben az első cserkészcsapat 1911-ben alakult meg Székelyudvarhelyen, a Református Kollégiumban, Z. Sebess József testnevelő tanár vezetésével. Három év múlva már 84 cserkésszel tevékenykedett a csapat. Ez idő alatt a székelyudvarhelyi főreáliskolában, a marosvásárhelyi Református Kollégiumban, a kolozsvári Református Kollégiumban, a gyulafehérvári gróf Majláth Gusztáv róm. kat. főgimnáziumban is fogadalmat tettek az első cserkészek.
A világháború szétzilálta a kezdeményezéseket. A csapatok újjászervezésére csak 1922–23-ban került sor, a főhatalom megváltozása után. A harmincas évek elejére szinte Erdély minden magyar tannyelvű gimnáziummal rendelkező városában tevékenykedtek cserkészcsapatok, mint Kolozsvár, Marosvásárhely, Székelyudvarhely, Kézdivásárhely, Temesvár. A II. világháború azonban ismét nehézségeket hozott, ezt követően a megszilárduló totalitárius rendszer mindenhol leszámolt a cserkészettel. A mozgalom vezetői, tagjai fekete listákra kerültek. Cserkészvezetők százai járták meg a börtönöket, munkatáborokat, kényszermunka-telepeket.
Az erdélyi cserkészmozgalom az 1989-es rendszerváltást követően, az első romániai ifjúsági és civil szervezetként alakult újjá. 1990 februárjában elsőként Székelyudvarhelyen, majd Kolozsváron alakult cserkészcsapat, létrejöttek a mai Budvár, illetve Apáczai Csere János cserkészcsapatok próbaőrsei.
Csíkszeredában egy országos szervezet létrehozását határozta el néhány öregcserkészekből és a cserkészetről nagyon keveset tudó, de lelkes fiatalokból és középkorúakból álló csoport. 1995 tavaszán Gyergyószárhegyen több mint 1000 cserkész vesz részt a jubileumi ünnepségen, az RMCSSZ megalakulásának 5 éves évfordulóján – olvasható a Romániai Magyar Cserkésszövetség weboldalán.
Kép: az RMCSSZ közösségi oldaláról
2021. 06. 04.-én, a Nemzeti Összetartozás napján partnerségi – együttműködési megállapodást írt alá a Romániai Magyar Cserkészszövetség és az Erdélyi Magyar Látássérültekért Egyesület. Tárgyalások, egyeztetések előzték meg ezt a nagyszerű pillanatot, hiszen az RMCSSZ nem rendelkezik tetemes vagyonnal, a civil élet anyagi forrásit használja, ahogy az EMLE is. Egyesületünk nem is pénzadományokat kért, hanem olyan “hozzáadott értékeket”, melyek a cserkészmozgalmak sajátja és kötelessége: arra kértük a cserkészeket, a szimpatizánsokat, a potenciális támogatókat, hogy gazdái, nagykövetei legyenek a pár hónapja indított adománygyűjtésünknek.
RMCSSZ és EMLE partnerségi szerződés aláírása
A kampány következő részében adománygyűjtő dobozokat fogunk kihelyezni Erdély, Partium, Bánság településein, Magyarország és akár Nyugat-Európa városaiban. Az RMCSSZ tagjai, szimpatizánsai, támogatóit arra kértük, hogy helyet keressenek és találjanak ezeknek a dobozoknak olyan frekventált szociális csomópontokon (kulturális központok, templomok, imaházak, közösségi terek, üzletek, szórakozóhelyek), ahol feltehetően nagyobb pénzösszegek gyűlhetnek össze. A dobozok mellé szórólapokat is tudunk biztosítani, és természetesen személyes jelenlétet is, amennyiben szükséges. Így a cserkészek a magyar látássérült gyerekek adománygyűjtő dobozainak a gazdái és őrei lesznek, a magyar vakok nagykövetei. Ezen kívül arra kértük a cserkészeket, hogy a kampányunk online tartalmait osszák meg a saját közösségi felületeiken, hogy minél többen halljanak az immár közös ügyünkről. Így egyre több embernek adhatjuk meg a lehetőséget és esélyt arra, hogy támogathassa a magyar vakok oktatási és rehabilitációs ügyét.
Hálásak, ugyanakkor büszkék is vagyunk ennek a szép és nemes együttműködési lehetőségnek, hisszük és tudjuk, hogy nem csak gyümölcsöző, hanem példaértékű is lesz a közös munkánk. Isten áldását kérjük, hogy tisztességgel, alázattal, odaadással tehessük mindahányan kötelességünket!
