A vak és gyengénlátó emberek társadalmi és munkaerő-piaci beilleszkedésének kulcsfontosságú elősegítője a felnőtt látássérült személyek elemi rehabilitációja. Ez a tevékenység elsősorban a felnőtt korukban látásukat elvesztő emberek önellátó képességét és önállóságát visszaállítani hivatott fejlesztő szolgáltatások komplex, szervezett és egymást kölcsönösen erősítő együttese. Romániában az elemi rehabilitációs szolgáltatásokat komplex módon biztosító állami vagy civil intézményrendszer nem létezik. Európában három államban hiányzik ez a fajta szolgáltatás: Máltán, Cipruson és Romániában. Nagyon sok esetben az erdélyi, pártiumi, bánsági látássérültek Magyarországon vették és veszik igénybe ezt a szolgáltatást, illetve – ami ennél sokkal szomorúbb – számtalan olyan esetet is ismerünk, amikor ilyen segítség hiányában életerős, fiatal emberek váltak teljesen bezárkózottá és kiszolgáltatottá látásuk elvesztését követően. Jelen közösségi adománygyűjtő kampányunk célja egy olyan ingatlant megszerzése, amely a szegregált oktatás biztosítása mellett ezt a hiányt is pótolni tudja.
A látás elvesztése vagy drasztikus csökkenése radikális életminőség változást okoz, ami az egyén életvitelének minden területére súlyosan kihat. A csökkent látásteljesítmény vagy a teljes vakság meghatározza az egyén környezetéhez való alkalmazkodási képességét, tanulási, pályaválasztási, munkavégzési, szórakozási, sportolási és kapcsolatteremtési lehetőségeit, megváltoztatja meglévő kapcsolatrendszerét, igénybe veszi pszichés megküzdési stratégiáit, változást hoz addigi családi és társadalmi szerepeiben, továbbá jelentősen korlátozza mindennapi önállóságában. Segítő szolgáltatások nélkül a látását elvesztő személy szinte magatehetetlenné válik, bezárul a négy fal közé, légüres térbe kerül. Ráadásul minél több idő telik el a látásvesztés és az elemi rehabilitáció között, a fogyatékossá válással járó pszichés és szociális hátrányok annál inkább visszafordíthatatlanná válnak.
A látás elvesztésével lényegében ugyanaz a gyászreakció zajlik le az egyénben, mint ami egy szeretett személy elvesztését követően megfigyelhető. A megvakult személynek el kell gyászolnia elvesztett látását, végig kell járnia a gyászfolyamat fázisait ahhoz, hogy ismét pszichésen egészséges, teljes életet élhessen. Segítő szolgáltatások hiányában gyakori, hogy a látását elvesztett egyén megreked a gyászfolyamat valamely fázisában, így a látássérültség tényére haraggal, tagadással, elutasítással, a gyógyulásba vetett irreális reménnyel, kétségbeeséssel vagy beletörődéssel, fásultsággal reagál. Az elemi rehabilitáció a gyógypedagógiai, szociális és egyéb praktikus segítségnyújtási formák mellett éppen ezért magában foglalja a pszichoterápiás megsegítést is.
Az elemi rehabilitáció elvben azonnal követi, sőt, részben párhuzamosan is folyhat az egészségügyi rehabilitációval, vagyis a látás, illetve a kapcsolódó szervrendszerek egészségi állapotának helyreállításával vagy stabilizálásával. A gyakorlatban azonban nem ritka, hogy hónapok, netán évek telnek el e két folyamat között.
Az elemi rehabilitáció több eltérő képesítésű szakember team-munkájaként valósul meg. A folyamatban részt vesz gyógypedagógus, informatika oktató, szociális munkás, pszichológus, de szükség szerint bekapcsolódhat mozgásterapeuta, foglalkozási rehabilitációs szakember vagy rehabilitációs környezettervező szakmérnök is.
Az elemi rehabilitáció, mint komplex segítő folyamat elemei:
1. Funkcionális látásvizsgálat és látástréning
Elemi rehabilitációra nem csupán a teljesen vak, hanem az alig- és gyengénlátó embereknek is szükségük van, így arra nekik is lehetőséget kell biztosítani. Az ő identitásuk fontos része a megmaradt látásuk és annak használata, így rehabilitációjuk során arra kell törekedni, hogy látásukat biztonsággal, szemük állapotának megőrzése mellett használni tudják. Ehhez mindenek előtt fel kell mérni a megmaradt látást. Ebben funkcionális megközelítést kell alkalmazni, vagyis a vízus (látásélesség) és a látótér mellett számos más, a látást jellemző és a gyakorlatban hasznosítható szempontot is vizsgálni kell, pl. fény-sötét adaptáció, kontrasztérzékenység, színlátás, stb.
A funkcionális látásvizsgálat eredményeire alapozva tervezhető meg a funkcionális látástréning, vagyis a megmaradt látás minél optimálisabb kihasználására irányuló képességek fejlesztése. Ebben a tevékenységben foglaltatik többek között a látást javító eszközök, pl. hagyományos és elektronikus nagyítók, távcsőszemüveg, olvasótévé, képernyőnagyító szoftver, stb. használatának kipróbálása és begyakorlása.
2. Mindennapos tevékenységek újratanítása
A látás csökkenése vagy hiánya a legrutinszerűbb mindennapi tevékenységek elvégzését is akadályozza vagy ellehetetleníti. Vakon szinte teljesen újra kell tanulni a háztartás vezetésének teendőit, pl. főzés, mosás, vasalás, takarítás, ruházat rendben tartása, stb. Ehhez meg kell ismerni az ún. “vakos” technikákat, fejleszteni kell a tapintáson alapuló érzékelést, a memóriát, a rend fenntartásának gyakorlatát. Meg kell ismerni továbbá a látássérülteket segítő mindennapos eszközöket, pl. beszélő mérleg, színfelismerő, praktikus konyhai eszközök, pl. tojásszétválasztó, mérőpoharak, stb. A háztartási teendők mellett újra kell tanulni férfiaknak a borotválkozást, hölgyeknek a sminkelést, mindkét nemnek a körömvágást, illetve a személyi higiénia egyéb elemeit is. Emellett egyéni igény szerint újra lehet tanulni a ház körüli teendők vakon történő ellátását, pl. kerti munka, barkácsolás, állatok gondozása, stb.
3. Kommunikációs eszközök használatának elsajátítása
Látássérültként megváltoznak a mindennapi kommunikációs lehetőségek is. Jegyzeteléshez szükségessé válhat diktafon, pontírás vagy más eszközök használata, el kell sajátítani a telefon vakon történő használatát, ki kell alakítani az egyén környezetében lévő dolgok, pl. iratok, fűszerek, tisztítószerek, stb. jelölésének új rendszerét. Ehhez mindenkinek meg kell találni az egyéni igényeihez leginkább igazodó megoldást, pl. pontírás, cimkézőtoll használata, tapintható jelölések, hangalapú információk rögzítése, stb.
4. a Braille-írás-olvasás elsajátítása
A vak emberek írásbeliségének legkézenfekvőbb formája a pontírás. Bár felnőttként az írás, de különösen az olvasás elsajátítása ezzel a technikával már nehezített, célszerű legalább olyan szintet elérni, amit a látássérült egyén mindennapi élete során hasznosítani tud, pl. gyógyszeres dobozok feliratainak elolvasásában, irattartók megjelölésében, bevásárlólista készítésében, stb. A pontírás elsajátításához fejleszteni kell a tapintóérzéket, a memóriát, illetve meg kell ismertetni a pontírás lehetséges eszközeit, pl. pontírógép, Braille-tábla, esetleg számítógéphez csatlakoztatható Braille-kijelző vagy nyomtató.
5. Az informatikai eszközök használatának elsajátítása
A látássérült emberek legfontosabb segédeszköze a XXI. században egyértelműen a számítógép és az okostelefon. A vak emberek ezeket képernyőolvasó, a gyengénlátók képernyőnagyító szoftver vagy az operációs rendszerek saját nagyítási és kontraszt-beállításai révén tudják használni. Ezen megoldásokkal hozzáférhetővé válnak a számítógép-használat alapvető területei, pl. internetes böngészés, e-mailezés, közösségi média használata, elektronikus könyvek olvasása, elektronikus ügyintézés, internetes vásárlás, online kapcsolattartás, szórakozás, illetve a tanuláshoz vagy munkavégzéshez szükséges rendszerek használata, pl. szövegszerkesztés, táblázat- és adatbázis kezelés, programozás, hangszerkesztés, optikai karakterfelismerés, stb. A számítógép használata mellett hasznos az érintőképernyős okos telefonok használatának elsajátítása, melyeken számos, a látássérült embereket segítő alkalmazás érhető el magyar nyelven is. A számítógép használatát segítő leggyakrabban használt képernyőolvasó és képernyőnagyító szoftverek (Jaws for Windows, Magic és Fusion, VoiceOver az OSX rendszereken) a magyar kormány által támogatott országlicenc program jóvoltából a Magyarország határain kívül élő magyar látássérültek számára is ingyenesen hozzáférhetők. A Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége által működtetett online hangoskönyvtár alkalmazás, valamint a látó távsegítséget nyújtó Távszem szolgáltatás szintén elérhető ezen célcsoport számára. A szoftverekkel, a hangoskönyvtárral és a Távszem szolgáltatással kapcsolatos további információkért forduljon bizalommal az Erdélyi Magyar Látássérültekért Egyesületéhez.
6. Tájékozódás és közlekedés tanítása
A látássérültség vagy látásvesztés talán az önálló közlekedés és tájékozódás terén hozza leghátrányosabb helyzetbe az egyént. A tájékozódás és közlekedés legismertebb eszköze a fehérbot. Megfelelő funkcionális látás mellett a bot használatára inkább csak jelzésértékkel van szükség, de lehetnek olyan szituációk, amikor használata számukra is indokolt, pl. sötétben, forgalmas úton történő átkelésnél, lépcsőn, stb. Az aliglátó vagy teljesen vak személyek esetében a fehérbotos közlekedés az elemi rehabilitáció egyik legfontosabb része. Ehhez szükséges a hallás és az irányhallás felmérése és fejlesztése, illetve a tájékozódáshoz nélkülözhetetlen alapfogalmak ismeretéről való megbizonyosodás, pl. irányok, párhuzamos-merőleges, stb. A fehérbot használatának gyakorlása az alapvető bottechnikák (pásztázás, inga, lépcsőzés, falkövetés, stb.) elsajátításával kezdődik, majd az épületen belüli közlekedéssel folytatódik, végül csendes, majd egyre forgalmasabb utcai környezetben, járműveken, mozgólépcsőn, stb. való gyakorlással, útvonalak elsajátításával válik teljessé. Az elemi rehabilitációnak része lehet továbbá a vakvezetőkutyával történő közlekedéssel való megismerkedés is, melyre Romániában jelenleg sajnos igen korlátozottan van lehetőség.
7. Pszichés megküzdés támogatása
Ahogy azt már fentebb leírtuk, a látásvesztés pszichésen is jelentős megpróbáltatás elé állítja az egyént. Az elemi rehabilitáció folyamata nem képzelhető el pszichológusi támogatás, a fogyatékossá válással való megküzdést segítő pszichoterápiás folyamat nélkül. Ennek formája lehet egyéni terápiás folyamat vagy csoportos önismereti és megküzdést támogató tréning egyaránt. Nagyon jó, ha a pszichológiai támogatást részben vagy egészben érintett, látássérült pszichológus biztosítja.
8. Szociális rehabilitáció
Az elemi rehabilitáció keretében abban is támogatni kell a látássérült egyént, hogy hozzájuthasson az állam vagy egyéb intézmények és civil szervezetek által biztosított, a fogyatékos személyeket megillető juttatásokhoz, kedvezményekhez, pl. fogyatékossági támogatás, rokkantsági ellátás, utazási kedvezmények, speciális segédeszközök beszerzéséhez igénybe vehető támogatások, stb. Az elemi rehabilitációban közreműködő szakembereknek az ide vonatkozó információkkal is el kell látniuk a látássérült ügyfeleket, szükség esetén pedig az ügyintézésben is célszerű segítséget nyújtaniuk.
9. Önsegítő sorstársi közösség biztosítása
Az elemi rehabilitáció talán egyik legnagyobb hozadéka, hogy a látássérült egyén a csoportos foglalkozások, illetve a kifejezetten e célból szervezett alkalmak során találkozik hozzá hasonlóan vak vagy gyengénlátó személyekkel. A rehabilitációs folyamattal párhuzamosan megszervezett önsegítő csoportfoglalkozásokon a látássérült emberek egymással oszthatják meg nehézségeiket, rossz tapasztalataikat, kiszolgáltatottságuk élményeit, de ugyanígy a rehabilitációs folyamatban elért eredményeiket, mindennapi sikereiket is. Ezek a csoportok a folyamatban megtartó, motiváló jelleggel bírnak, nagy mértékben csökkentik a rehabilitációs programban részt vevő személyek lemorzsolódását. Az ilyen sorstársi önsegítő csoportokban nem ritkán tartósan kapcsolatban maradó közösségek jönnek létre és évtizedekig fennmaradó szoros barátságok, esetleg párkapcsolatok szövődnek.
10. Hozzátartozók támogatása
A fent leírthoz hasonló önsegítő csoportokat célszerű szervezni a rehabilitációban részt vevő látássérült személyek hozzátartozói számára is. A közvetlen családtagok információkkal való ellátása és pszichés támogatása ugyanis elengedhetetlen ahhoz, hogy a látássérült családtag rehabilitációja sikeres legyen. Ehhez szükséges a család biztatása, támogatása, pl. hogy legyen, aki kezdetben elkíséri a látássérült személyt a foglalkozásokra, illetve hogy ne védjék túl, ne szolgálják ki mindenben, hanem arra bátorítsák, hogy a rehabilitációs program keretében elsajátított tudást saját életterében is alkalmazza. A családtagok ebben számos esetben sajnos kifejezetten ellenérdekeltek lehetnek akár anyagi megfontolásokból, akár azért, mert öndefiníciójuknak fontos része a látássérültté vált családtag gondozása. A rehabilitáció első eredményeinek megszületésével gyakran megborul a látszólagos egyensúlyban lévő, valójában olykor kifejezetten patológiás családdinamika és a családtagoknak új szerepeket kell elsajátítaniuk, az ezzel járó változás viszont elbizonytalanító és kényelmetlen lehet.
11. Közösségi programok, akadálymentes szórakozási, kulturális és sportlehetőségek megismertetése
Az elemi rehabilitáció része annak megtapasztaltatása is, hogy látássérültként is lehet teljes életet élni, aminek a mindennapi önállóság, a tanulás és a munka mellett része a szórakozás, a kultúra és a sport is. Az elemi rehabilitációs tanfolyamon résztvevő látássérült személyek számára fakultatív jelleggel célszerű szervezni szabadidős, kulturális és sport programokat, pl. színházi előadáson vagy hangversenyen való részvétel, természetjárás, fürdőzés, tandemkerékpáros túra, tapintható múzeumi tárlat megtekintése, közös szabadtéri főzés vagy piknik, akadálymentes társasjátékok kipróbálása, narrált filmklub, karaoke, stb. A programok kapcsolhatóak a már meglévő helyi látássérült közösség tevékenységeihez, így a frissen látássérültté vált személyek esélyt kapnak a már közösségbe szerveződött sorstársakkal való kapcsolatteremtésre.
Az elemi rehabilitáció folyamatára építkezve indulhat el a látássérült személy foglalkozási rehabilitációja, vagyis az a szintén komplex folyamat, mely a munkavállalásra, akár egy konkrét munkakör betöltésére készít fel. Ennek az egyén munkaerő-piaci helyzetének megfelelő álláskeresési technikák elsajátításán, a munkavégzéshez kapcsolódó kompetenciák, illetve a konkrét feladatokhoz kapcsolódó készségek fejlesztésén túl része lehet az álláslehetőségek felkutatása, munkapróbák szervezése, a munkahelyre vezető és az ott használatos útvonalak betanítása, a munkakörnyezet fizikai és infókommunikációs akadálymentesítése, valamint a látássérült munkatárs beilleszkedését támogató szemléletformáló tréning is.
Az elemi rehabilitációs tevékenységnek Magyarországon több mint negyvenéves hagyománya, és komoly szakirodalma van. Éppen ezért az Erdélyi Magyar Látássérültekért Egyesület elengedhetetlennek tartja a magyarországi intézményekkel és szervezetekkel való szoros együttműködést, melyben legfontosabb partnereink a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége, az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Karának látás szakcsoportja, valamint a Vakok Állami Intézetének Elemi rehabilitációs centruma.
Az EMLE elemi rehabilitációs projektjének leírása itt olvasható.
(Ez a cikk Németh Orsolya, a MVGYOSZ szakmai vezetőjének tanulmánya alapján készült. Ha a fentiekkel kapcsolatosan bármilyen kérdése van, kérjük jelezze felénk.)
